Néhány képet közölnék rövid kommentárral a helyszíni bejárás impressziójaképpen.
Elsőképpen a bejárás első állomása a Fővám tér és a véleményeket erősen megosztó játszótér. Egyedi és megismételhetetlen pozíciója valóban megkívánná a játszószerek "nem szabvány és sablon" szerinti megjelenését. Ez azonban a játszótéren állva legkevésbé sem zavar sem engem, sem az éppen hintázó és csúszdázó gyerekeket. Sőt - ennél jobb helyet nem is tudnék álmodni sem gyerekként. Maximum a Duna közvetlen közelsége hiányolható.
"Mindössze" távolról szemlélve jelentkezik zavaró elemként. Úgy viszont határozottan nem találja a helyét, nem "illő". Nem a játszótérrel van tehát gond, hanem a kiemelt pozíciója kapcsán felmerülő igényesebb kialakítás, megformálás hiányával.
Következő részlet az ugyancsak a Fővám téren megjelenő vízarchitektúra vízelvezetője. Igényes anyaghasználat, de a nem megfelelő kivitelezés és üzemeltetés miatt most víz helyett koszt gyűjt leginkább.
Egyébként itt kell megjegyezni, hogy a terep adottságai nagy nehézséget elé állították a tervezőket és ha jól megfigyeljük a több irányba és egymásba csavarodó felületek "orgiája" történik itt a téren. Megoldott, leküzdött, ám kissé mégis erőlködésnek hat.
Már a Kálvin téren vagyunk, mely még most is épül, szépül, reméljük el is készül. És akkor itt hallgatjuk meg a K-kő keletkezésének történetét, hogy hogyan formálódott a valamikori budapesti városmag ötszögletű formája nyomán. Hallhatunk - és a képen láthatjuk is - az burkolatberakásos aknafedelek előnyéről és hátrányáról.
"Amikor a pollerek életre kelnek és kergetik önmagukat és egymást" - avagy a főutca elemcsalád tobzódása.
A sablonok mellett megjelennek természetesen egyedi elemek is, többek között például az Egyetem téren is. Több-kevesebb sikerrel vizsgáznak... Nálunk a vízzel lapozgató seszínű márvány könyv nagyon nem ment át...
Aztán már a Március 15. teret elhagyva - melyet minden elfogultság nélkül nagyon kedvelek - bár nem főutca-projekt által érintett területen (és itt még egy bár: amint azt hallhattuk a cél a környező utcák "behúzása", az egész környék fellendítése volt a projekt célja) egy nagyon modern kiállító helyiség előtt a belső provokatív megjelenésre reflektáló egyedi szemetes hívta fel magára a figyelmet.
Aztán szépen lassan eljutunk az Erzsébet tér-Deák tér térségébe, mely 3 országgyűlési választás óta alakul. Sajnos a kisméretű ültető gödröket a Gleditsia nem kedveli túlságosan és a 7év alatt szépen lefeszíti magáról a burkolatot. A Gödör területén sajnálatos módon egyre rosszabb a helyzet...
A tereken felbukkanó ágrendszert utánozó lámpatestek a jobb oldalon, míg a bal oldal reguláris elemei, melyet az egész főutcát végigkövetik.
Az érzékenyebb lelkű közönség számára GPS koordináták a burkolatban csak úgy, mint a Duna közelségét és irányát jelző apró, finom jelzések.
A Hild tér, ahol a firka fal nem fikrálódik, a lépcső lejt, a víz meg vízszintes.
És végül de nem utolsó sorban egy régebbi képem a gyöngysor legutolsó gyöngyszeméről a Szabadság térről, kommentár nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése