2015. január 26., hétfő

Szentendrei közösségi kert koncepcióterve - Szentendrei Önkormányzat pályázata - I. helyezés

BEVEZETÉS

Szentendrei lakos lévén fontos számomra, hogy hogyan alakul a város és a benne élő közösség sorsa. Volt szerencsém részt venni a Békási Kert megtervezésében – ennek tapasztalatait felhasználva alakítottam ki egy olyan koncepció tervet, mely a költséghatékony megvalósítást és a hosszú távon fenntartható jó működést tartja szem előtt.

A püspökmajori lakótelep területén egykor a gabonatermesztésé és szőlőművelésé volt a vezető szerep. A város ezen része gazdasági központként működött. A püspökmajori kaszálók egy része a Pomázi síkság területén még ma is emlékeztet az egykori falusi, városszéli hangulatra. A modern lakótelepek építése az 1970-es évek elején indult itt meg. 1990-ben az utcanév revízió során a nyelvészek javaslatára a városrész a legrégibb idők óta használt földrajzi nevét, a Püspökmajort kapta. Ma több mint 5000 ember él itt, Szentendre egyedi karakterű lakóterületén élvezve a terület tágas, szellős, fennsíki jellegét. A Püspökmajori lakótelep oktatási intézményekkel jól ellátott - több óvoda, iskola és gimnázium is található. Rengeteg játszótérrel, zöldfelülettel, valamint a város egyetlen csarnokával és uszodájával is büszkélkedhet.

Mivel a közösségi kert elsősorban a közösségről szól és csak másodsorban a növénytermesztésről, ökologikus és fenntartható gondolkodásról, kialakítása esetén minden esetben a legfontosabb a helyi közösség értékeinek hangsúlyozása. Éppen ezért fontosnak tartom a történeti előképek, lokálisan előforduló, hagyományos textúrák felelevenítését és megjelenítését a kertben. Az egykori szántók barázdáinak vonalassága, a szőlőültetvények teraszos lejtői vagy akár a lakótelepen fel-felbukkanó művészi kivitelű növénytálak egyaránt hozzátartoznak a helybeliek kulturális értékeihez, hagyományaihoz. A közösségi kertet nem csak a majdani használók, de a szélesebb szentendrei közösség számára is szerethetővé kell tenni.

HELYKIJELÖLÉS

A pontos helyszín kijelölésekor figyelembe kell venni a meglévő funkcionális és vizuális kapcsolatokat a területen. A fennsíki jellegből fakadóan az épülettömbök megszakadásainál fontos vizuális kapcsolat jelennek meg a Pomázi síkság irányába. Ezeket az átlátásokat hangsúlyozni kell a kialakítás során. A jelenlegi használatot jól mutatják a területen a gyalogos átcsapások, melyeket tiszteletben kell tartani. A lakótelepi házak alatt most is találhatunk kiskerteket. A közösségi kert úgy kell kialakítani, hogy a kiskertekkel összetartozóan, vizuális egységet képezzenek. A gyalogos folyosók, az épület tengelyei, valamint a kiskertet közrezárásából adódik az a négyszög, mely biztosítja a közösségi kert megfelelő illeszkedését a tágabb rendszerekbe, illetve előirányozza a kert hosszú távú működőképességét.

TERVLEÍRÁS

A kert főbejárataként a jelenlegi gyalogos átcsapások találkozásánál javasolt kialakítani. Itt már jelenleg is - részben a kedvező látványkapcsolatoknak köszönhetően - kialakult egy kisebb „teresedés” (meglévő nyárfa a paddal). Ez a terület alkotná a külső közösségi felületet. A kerten belüli funkciók kijelölésénél fontos megvizsgálni a terület adottságait a benapozottság szerint. Az ágyások helyét a legnaposabb területre kell elhelyezni, míg a közösségi terek számára valamilyen árnyékot biztosító (vagy már meglévő, vagy tervezett) területet kell meghatározni.

A tervezett kialakításnál törekedtem az egyszerű, átlátható elrendezésre. A kijelölt területen kiemelten fontosak a látványkapcsolatok hangsúlyozása, ezért a fedett közösségi teret a panelházakhoz közel javaslom elhelyezésre. A kert úgy tud legjobban illeszkedni az adottságokhoz, ha a terep - és beépítési viszonyokat figyelembe véve, a lakótelep közepe felől folyamatosan felszakad, nyit a Pomázi síkság irányában. A konkáv térforma kialakulását szintén elősegíti a gyalogos közlekedő másik oldalán szabadon hagyott gyepes felület. A külső és belső közösségi tér közelségéből fakadóan szintén elősegíthető az integráció, illetve a szeparáltság kevésbé lesz jelen a közösségi kertben. A kerítés vonalában alacsony évelő- és cserjesáv húzódik, mely szintén oldja a bent és a kint kontrasztját. Az egyéni művelésű ágyások sorba rendezésével egyértelmű struktúrát kap a kert. A sorok között elegendő távolság van, a műveléshez szükséges eszközök elhelyezéséhez, adott esetben kisebb csoportok kitelepedéséhez. A kert túlsó végében ellenpontozásként megjelenik egy gyepes közösségi térnek nevezett felület, mely intimebb hangulatot hivatott teremteni egy tervezett gyümölcsfa árnyékában.

A kertbe elsősorban könnyen beszerezhető és kivitelezhető kerti bútorokat javaslok kialakításra. Ezek elkészítése a majdani kerthasználók számára sem túl nagy kihívás, így közösen elkészíthetően és a közösen szerzett sikerélmény jó kezdés egy ilyen kerti közösség számára. Az ágyások kialakítása szintén rendkívül egyszerű: élére állított lécekből kialakítható. Az ágyások együttállásának köszönhetően kevesebb faanyag is szükséges az elkészítéshez. Természetesen az ágyások között válaszfal építése szükséges. A kerti pergola viszonylag egyszerű szerkezetű. A zárható kerti szekrényhez kapcsolódóan, több ponton alátámasztott pergola, mely lehetővé teszi, hogy különböző növényeket futtassanak fel rá. A látványterven bemutatott vagy hasonló ötletes megoldásokkal (műanyag palackokból kialakított vertikális fal) pedig zártabbá, intimebbé alakítható ez a térrész is.

A kert, az azt körülvevő park szerves részeként, kiemelt minőségű díszítő eleme lesz az önkormányzati zöldterületnek. A terv igyekszik megőrizni a kertben a nagyarányú zöldfelületet; a gyepes felületek mellett, az ültető ládák változatos vegetációja, és az állandó növénykiültetés több szintben strukturálódó felületei együtt alakítják a kert attraktív világát. A kertegyéni ültető ládái 27 családnak biztosítanak kertészkedési lehetőséget. A kert használatát a művelési területen szórt burkolat, illetve a bejárati pozícióban szilárd burkolat segíti. A növényzettel befuttatott pergola alatt burkolt közösségi tér és szerszámtároló épület kap helyet. A tervezett területet ponthegesztett acélkerítés veszi körül, melyet a változatos növénytömegek oldanak. A kerthez kapcsolódó fogadó terület és a későbbiekben padokkal kísért sétány, méltó teret biztosít az itt kialakuló közösségi életnek.

KERTI ÁGYÁSOK KIALAKÍTÁSA

Egy közösségi kert tervezésekor kerülni kell a túlságosan raszteres, sűrűn ismétlődő elrendezést. Fontos, hogy a kertet használók könnyen és egyértelműen be tudják azonosítani a saját ágyásukat. Az ágyások kialakítása az egykori szántók vonalas struktúráját követi, mely az egyes ágyások (1,2x6 méteres keretek) egymás mellé sorolásából áll össze. A monotonitás elkerülése azonban az egyes ágyások magassága folyamatosan változik, akár a teraszos rendszerben épülő ágyások esetén. A különböző magasságú ágyások nemcsak segítenek megkülönböztetni a soron ez egyes ágyásokat, de a kerthasználók speciálisan a saját igényeiknek megfelelően választhatják ki a legmegfelelőbb ágyásfajtát. Míg az alacsonyabb ágyásban könnyen tudnak a kisebb gyerekek is segédkezni, addig a magas kialakítású ágyás az idősek számára lehet kedvezőbb, mivel nem kell hozzá annyit hajolgatni. A termőréteg függvényében a termeszteni kívánt növények listája is változik, ezzel is változatosabbá téve a kertet.





























A bírálóbizottság tagjai:
- Dr. Balogh Péter István, Budapesti Corvinus Egyetem, Kert- és Szabadtér Tervezési Tanszék
- Dr. Ferkai András egyetemi tanár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
- Pirk Ambrus, Kert- és Tájépítő mérnök
- Kolozs János főmérnök, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal
- Aba Lehel főépítész, Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal

2014. december 17., szerda

2014. november 3., hétfő

Gondolatok a térről



Mitől is tér egy tér? Miért jó a tér? Mi a szerepe a köztérnek?  
Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak bennem az elmúlt hetekben. Egy rövid eszmefuttatás, gondolatsor olvasható erről alább. Szerintem.

Mit nevezünk térnek?
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:
tér (fn): 1. Az anyag létezésének az a formája, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez. 2. A térnek vmitől kitöltött, ill. vmivel körülhatárolt része. 3. Terület, térség. 4. Épületekkel körülvett (széles) közterület. 5. Üresen maradt hely, hézag.
Ezek alapján tehát a tér legmeghatározóbb tulajdonsága a határoló felületei, vagyis térfalak. Az is következik ebből, hogy a tér önmagában csak üresség, meg kell tölteni valamivel.

Térjünk át a közterekre. 

Egy rövid asszociációs feladatot végeztem azzal kapcsolatban, hogy mit jelentettek a különböző korokban általánosan a terek. Funkció, használat, kialakítás - eddig tanultakból, saját meglátásaimmal vegyesen.

Ókor: Forum Romanum (vallás, igazságszolgáltatás, politika), Agóra (piactér és templomkörzet), város központi tere, megszentelt hely, pódium, lépcsők, oszlopcsarnok, árkádsor, felvonulás, szónoklatok, politika, információcsere, piac, sétálás, társadalmi kommunikáció színtere.

Középkor: piactér, középpontosság, kút/harang/torony/fa kiemelt pódiumon, burkolt, üres, szabad tér, amit az emberek töltenek meg, itt zajlott az információ csere, kivégzések, „közhírré tétetik”.

18. század: szabályosság, raszter, elkerített belső tér, síkbeli homogén felületek, tér a térben, fa (esetleg gyepfelület).

19. század: előtérbe kerül a növényzet, parki jelleg dominál, cserjeszint megjelenik (3 szintű zöldfelület), padok, kerítés, lovaskocsik, oldott vonalvezetés, romantikus kóborolás.

20. század első fele: közlekedés dominanciája, tér és park teljesen különválik (a tér szerepe a közlekedés, a park szerepe pedig a rekreáció), urbánus közegben a növényzet inkább csak kirakat, díszítő jellegű, díszkert, virágok megjelenése





































És akkor elérkezünk a kortárs terekhez, közterekhez. 
Miben különül el a napjainkban kialakításra kerülő tér a korábbi korszakoktól? Mitől lesz egy tér modern? 
Bizonyos tendenciák folytatódnak: a diverzitásra, a minél sokszínűbb környezet kialakítására való törekvés például ilyen. Szerintem emellett az egyik legjobban megfigyelhető motívum a játékosság, illetve a meglepetésre való törekvés. Kulcsszavak: interaktivitás, dinamika, víz, mozgás. Mint ahogy az az élet más területein is megfigyelhető az emberek erős ingerekre vágynak (?), de legalábbis biztosan annak vannak kitéve. Gyakorlatilag folyamatosan harcolnak a figyelmünkért a kereskedők, a politikusok, a szolgáltatások, stb. és ebből a figyelem-háborúból a tájépítészet sem tudja kivonni magát. Rengeteg dolgot igyekszünk belezsúfolni a tereinkbe: terepet mozgatunk, meglepő növényeket párosítunk, díszes burkolatokat alkalmazunk, stb. Ez természetesen nem igaz minden térre, de előfordul, hogy ez az érzéki tobzódás már túlmutat azon az egészséges izgalmon és játékosságon, ami szerintem nagyon is jót tesz egy térnek. Sokszor előfordul, hogy a térre látogató sokszor látogató is marad. Nem lesz részese a térnek, inkább csak szemlélődő, átutazó (úgynevezett "NO TOUCH"-design). Megfigyelhető az is, hogy a modern terek próbálnak többrétűek lenni. Bonyolultabbak, strukturáltabb a felépítésük: többször, többféle céllal érkezve folyamatosan tartogat izgalmakat, újdonságokat. Primer terekkel már csak nagyon ritkán találkozunk – egy tér egyszerre nagyon sok szerepet kell hogy tudjon és tud is betölteni. A téren kialakult mikro-terek azok a helyek, amelyeket igazán birtokba lehet venni, itt tud legtöbbször valódi élet kialakulni. Általában a léptékük, az intimitásuk és az egyszerűségük - ha úgy tetszik primer mivoltuk - teszi őket valódivá, emberivé. Szerintem a kortárs téralkotás és tájépítészet legizgalmasabb kihívásai ezeknek a különböző mikro-tereknek a kapcsolódása - együttműködése vagy kontrasztja adja.


Történetiség. 
Mit jelent egy tér története. Kihez szól? Miért kell emlékeznünk rá? Kell-e egyáltalán emlékeznünk rá, tanulnunk belőle vagy megmutatnunk valakinek? Miért fontos a tervező számára és miért fontos a látogató számára, hogy ismerje a tér történetét? Eltér ez a „kétféle” ismeret? És ha igen, miben?

Talán ezek közül az előbbire könnyebb a válasz. Minél régebbi egy tér, annál valószínűbb, hogy spontán alakult ki. A spontán alakulás előnye, hogy egész biztosan valós igényeken alapszik és azokat is szolgálja ki. Vagy szolgálta ki eredetileg. Többnyire persze az igények változnak néhány kivételtől eltekintve. Vannak persze állandónak tekinthető körülmények (pl. városközponti elhelyezkedés, folyóparti fekvés, stb.), de hosszú évek, évszázadok ezeket is jócskán képesek módosítani. A tervező számára éppen ezért legfontosabb véleményem szerint, hogy megismerje a tér keletkezésének okait, eredeti szerepét, szerepének változását, közösséghez való viszonyát. Ezen kívül persze illik tudni a téren található épületek történetét, hiszen azok nagymértékben befolyásolják az imént említett kérdések mindegyikét. A tér csak a térfalakkal együtt értelmezhető, önállóan nem létezik. A történetiség önmagában nem fontos. Olyan mint a tér maga: csak az emberek és a közösség kontextusában értelmezhető. Abban viszont nagyon is sokat jelent és tanít. Ezért kell figyelnünk rá, mert rólunk szól.


Miért járunk ki ma a térre?
Olyan jól bejáratott szókapcsolatok jutnak eszembe mint: gyerekek a térről, lemegyünk a térre vagy miénk a tér. „A tér megtanított rá, hogy…” – szoktuk mondani városi emberek. Szóval a tér tanít. A tér, ahol gyerekek találkoznak suli után, mint ahogy azt a Pál utcai fiúk is tették. 

A tér nyilvános és nyilvánvaló. A publikusság helyszíne. Ahol eszmét cserélünk, megnyilvánulunk, vagy éppen mások megnyilvánulását nézzük. Ahol megosztjuk a gondolatainkat és ahol mi is figyelünk mások gondolataira. Ahol kinyílik a világ. Közéletiség indikátora.

"Találkozástervezés" - mondta egyszer dr. Balogh Péter István. Ez szerintem szép. 


Rekreáció. Kreáció. Kreativitás. Alkotás. Újraalkotás. A hely, ahol alkothatsz. A hely, ahol újra alkotóvá válhatunk. A hely, ahol újraalkotod magad, felfrissülsz.

Mindenesetre az emberi jelenlét és interakció a legfontosabb funkció és szerep.


Végezetül pedig mitől lesz jó egy tér?
Attól, hogy szép? Na és mitől szép? Azért, mert naponta tökéletesre nyírják a pázsitot? Vagy azért, mert tiszta? Esetleg mert virágok nyílnak mindenütt? Azt hiszem, ez mind nem számít. Nekem az emberek tesznek széppé egy teret. Az, ahogy használják, ahogy boldogok benne, ahogy harmóniára találnak benne vagy éppen inspirálódnak. 







2014. október 15., szerda

Közvélemény-kutatás a Batthyány térről


Diplomatémám a Batthyány tér megújítása. A hagyományos térrendezési feladaton túlmutatva fontos számomra, hogy megismerjem a térről kialakult közvéleményt, majd koncepciómat a levont következtetésekre alapozva alakítsam ki. A használók benyomásainak és használati szokásainak megismerése céljából online kérdőívet állítottam, melyet több mint egy hónapig lehetett elérni a www.esurveyspro.com honlapon. 2014. augusztus 26-tól fórumokon, honlapokon és levelezőlistákon terjesztettem – többek között az I. Kerület regionális oldalán és az Urbanista blogon is elérhető volt. A terjesztésnek köszönhetően 616 fő töltötte ki, amiből a végső összegzés során összesen 522 kitöltés volt értékelhető. A kérdőívek értékelését magam végeztem, az eredményeket és a következtetéseimet alább olvashatjátok.


ÁLTALÁNOS, PRIMER EREDMÉNYEK

A 8 kérdésből álló kérdéssor három részből épült fel. Az első részben a kitöltő személyére vonatkozó kérdéseket tettem fel (neme, kora, lakhelye). Nagy örömömre szolgált, hogy a közvetlen környezetben élők (1. zóna) alkották a kitöltők 45 %-át. Habár ez a hangsúlyeltolódás is mutatja, hogy a kérdőív nem reprezentatív – mivel a kérdőívet kitöltők nem reprezentálják a teljes lakosságban mutatkozó összefüggéseket –, mégis ez az eltérés számomra kedvezőnek tekinthető, hiszen így azoknak a szava „érvényesül jobban”, akik a legközelebb, a legközvetlenebbül érintettek a tér állapotát tekintve. Természetesen ezeket az eltéréseket és hangsúlyeltolódásokat a tágabb összefüggések kiértékeléskor figyelembe vettem annak érdekében, hogy csak releváns és valódi következtetéseket vonjak le.











A második részben feltett kérdések a Batthyány téri látogatásokra vonatkoztak (rendszeresség, cél, eltöltött idő). Az első lényeges összefüggések itt mutatkoztak meg. Habár a Batthyány tér közvetlen közelében élők adták le a válaszok többségét, mégis a legjellemzőbb a havi vagy még ritkább látogatási rendszeresség és a 10 percen belüli térelhagyás. Legtöbben átszállnak vagy csak áthaladnak a téren, míg a legkevesebben templomba, téren rendezett rendezvényre vagy egyedül időt eltölteni jönnek a Batthyány térre.


A két nyitott kérdés tartozott a harmadik részbe. Itt a kitöltők benyomásaira, asszociációira voltam kíváncsi. Nagyon fontos szempont volt mindkét kérdés feltevésénél, hogy csak egy szót lehessen rá mondani – így sokkal élesebben tudott körvonalazódni a válaszadók első gondolata, benyomása. Emellett az értékelést is nagyban megkönnyítette, melynek során objektívebb eredmények születhettek. 

A válaszadók negyedének valamilyen közlekedéssel kapcsolatos szó jut eszébe először a térrel kapcsolatban. Ezután fej-fej mellett a Duna-kapcsolatra, illetve a tér rossz állapotára vonatkozó szavakat említették. Az utóbbi kategórián belül toronymagasan a hajléktalanokat jegyezték meg legtöbben. Jól kidomborodik a térről alkotott kontrasztos kép: csodálatos látvány és hajléktalanok. A Batthyány téren jelenlévő intézmények összesen 53 szavazatot kaptak (10 %). A kategórián belül kis előnnyel a Vásárcsarnok került ki győztesen (20 fő), mellette csak a Szent Anna-templom és a Nagyi Palacsintázója kapott értékelhető mennyiségű szavazatot (14-14 fő). Saját élményekre, emlékekre a válaszadók csak 2 %-a asszociált. A tér kulturális jelentőségét szintén mindössze 2 % hangsúlyozta.

Talán a legmeglepőbb és legdrasztikusabb eredmények az utolsó kérdésre születtek („Mi a legkedvesebb az Ön számára a Batthyány téren?”). A kiértékelés még a vártnál is könnyebb volt, mivel igen hasonló szavakat, gondolatokat használtak a kitöltőktől. Alapvetően három erősen elkülönülő kategóriába lehet sorolni a válaszokat, mely kategóriák körülbelül egyenlő arányban (31-36-33 %) oszlanak meg. A három kategória: „nincs”, „Duna-kapcsolat” és az egyéb térrel kapcsolatos gondolatok. Megdöbbentő, hogy összesen 31 %-a a válaszadóknak, vagyis minden 3. kitöltő nem talál semmi számára kedveset a Batthyány téren. Az előző kérdéshez képest jelentősen többen említették itt a tér és a Duna kapcsolatát. Összesen 36 % számára számít a legkedvesebbnek a tér Duna-parti pozíciója. Ezen a kategórián belül összesen 3 szóra redukálhatóak a válaszok: panoráma, Duna és Parlament. A harmadik kategórián belül egyrészt a téren található épületek, intézmények és a különböző vendéglátó vagy élelmiszeripari egységek kaptak szavazatot, másrészt pedig a térrel kapcsolatos emlékek, élmények, illetve egyéb szavak. Jelentős különbség, hogy habár csak 2 %-nak jut eszébe elsőként a Szent Anna-templom, több mint 6 % számára ez a legkedvesebb dolog a téren. A tér építészeti hagyománya, barokk épületállománya szintén értékelhető mennyiségben tűnt fel a szavak között.



RÉSZLETESEBB ÉRTÉKELÉS, ÖSSZEFÜGGÉSEK KUTATÁSA

FIATALOK VÉLEMÉNYE
Érdekes eredmény volt a legfiatalabbak véleménye. Habár az átlagosnál nagyobb arányban vannak ebben a csoportban a heti rendszerességgel vagy még sűrűbben érkezők, a 18 év alattiak 71 %-a nem tudott számára semmi kedveset mondani a térrel kapcsolatban. A fiatalok fele a közlekedésre asszociál a Batthyány térről – ez szintén az átlagosnál magasabb arány.  Ezen kívül néhány nagyon érdekes, egyéni gondolat is felmerült a csoport körében. A „régi”, „galambok”, „patinás” szavak sehol máshol nem kerültek elő, és egészen új színben tüntetik fel a Batthyány teret és a megkérdezettek hozzá való viszonyát. Következtetésként levonható, hogy a fiatal generáció kötődése a nem erős a térhez, nagyrészt teljesen hiányzik is. Azonban meg kell jegyezni, hogy a kevés beérkezett adat miatt ez sokkal inkább sejtés és tendencia, mintsem tény a közvélemény-kutatás alapján.

ÉRKEZÉS CÉLJA, TÉRHASZNÁLATI SZOKÁSOK
Alaposabban vizsgáltam az érkezés okaként megjelölt tevékenységek egymáshoz való viszonyát. Alapvetően meghatározó az a tény, hogy háromból két ember átszállásra használja a teret. Ugyanilyen arányban állították, hogy csak áthaladnak a Batthyány téren. Még drasztikusabb a dolog, ha hozzátesszük azt a tényt is, hogy ez csak az esetek 29 %-ban került átfedésbe. Így mondhatjuk, hogy a válaszadók 89 %-osan állították, hogy átszállnak és/vagy csak áthaladnak a téren. Ez két dologra enged következtetni: először is, hogy egy igen fontos és forgalmas, központi szerepet betöltő térről beszélünk. Másodszor pedig, hogy a tér közlekedési szerepe elsöprő fölénnyel uralkodik jelenleg a Batthyány téren. További eredmény, mely erősíti az előbbi következtetést, hogy a kitöltők 17 %-a szó szerint csak áthalad a téren – ez igen magas szám. Emellett további 11 % csak átszáll a „Batyi”-n. Önállóan ez a két térhasználati mód jelenik meg szignifikánsan, a többi tevékenységet jellemzően más tevékenységekkel együtt választották.


Mivel 63 %-ban egyszerre több tevékenységet jelöltek meg a válaszadók, ezért érdemes ezeknek az együttállását is vizsgálni. Legerősebb a vendéglátóhelyekre beülők és a Parlament és a Duna látványáért jövők kapcsolata. Hasonló erősségű a Duna miatt érkezők és Vásárcsarnokba vásárlók együttállása, de sokan akadnak, akik a Vásárcsarnokba járnak vásárolni, majd aztán szívesen ülnek be egy étterembe vagy vendéglátóhelyre. Megemlíthető még, hogy sokan a Duna és a Parlament látványa miatt jönnek, akik találkoznak a téren.

Egyénileg vizsgálva a csoportokat szintén levonható néhány következtetés. Templomba főleg 30 év fölöttiek jönnek (90%), de akad néhány a legfiatalabbak közül is. A Vásárcsarnokba látogatók közt szintén kevés a fiatal. Inkább a környező kerületekből érkeznek ide és 91 %-uk legalább heti rendszerességgel jön a Batthyány térre. A Vásárcsarnokot látogatók körében valamivel gyakoribb a negatív asszociáció aránya és viszonylag alacsony a közlekedésre és a Duna-panorámára való asszociáció. Ezzel szemben a téri elemekre, emlékekre, történeti hagyományokra való asszociáció magas. A válaszadók ezen csoportja kiemelten magas százalékban kedveli legjobban a tér épületállományát.

Az étterembe, vendéglátó egységbe járók 64 %-a a közvetlen kerületekből jön. Jellemzően több dolgot csinálnak a téren – 82 % három vagy több tevékenységet jelölt meg. Az átlagosnál kissé magasabb arányban asszociálnak a panorámára és a rossz állapotokra, illetve csak 13% nem kedvel semmit a téren. Átlagon felüli a kilátás és a tér épületeinek kedvelése.

Talán nem meglepő, hogy azon kevesek, akik a téren rendezett rendezvényekre érkeznek, töltik a Batthyány téren a leghosszabb időt. Az is jellemző, hogy az átlagosnál többen nem találnak semmi kedveset a téren. Meglepően sokan említettek valamilyen közlekedéssel kapcsolatos dolgot, mint legkedvesebb elem, viszont ezzel szemben mindössze 18%-nak jut először eszébe a térről a közlekedés. Magas arányban jelent meg (18%) valamilyen emlék, élmény a térrel kapcsolatban vagy említettek kifejezettem pozitív jelzőt.

Duna és a látvány miatt érkezők mindössze 3%-a 24 év alatti. Kissé nagyobb itt a Pest megyei vagy vidéki lakosok aránya. A legtöbb időt a téren eltöltők második csoportja. Az általános 20 % helyett 37 % asszociál a Duna-kapcsolatra, illetve számukra többnyire a Duna közelsége vagy a panoráma a legmegkapóbb a téren.

Kis csoportot alkotnak azok a válaszolók, akik egyedül töltenek el időt a Batthyány téren. Jellemzően az idősebb korosztályból valók és ők értékelik jeginkább a tér építészetét. Minimum 3 tevékenységet jelöltek meg – 57% 4-nél több aktivitásról nyilatkozott. Érdekesség, hogy a látogatás gyakoriságában nincs jellemző válasz a csoportban.

A barátokkal időt eltöltők közül az átlagosnál kevesebben jelölték meg, hogy csak áthaladnak a téren. Ők a legaktívabbak – 91% minimum 3 tevékenységet jelölt meg. Talán nem túlságosan meglepő eredmény, hogy mindössze csak 7 % hagyja el 1-2percen belül a teret.

ASSZOCIÁCIÓK A BATTHYÁNY TÉRRŐL
A továbbiakban a két nyitott kérdés viszonyában értékeltem a kialakul kisebb csoportokat. Az első, asszociációs kérdéssel kapcsolatban azokat vizsgáltam, akik a tér rossz állapotát, kialakítását emelték ki. Kijelenthető, hogy magas a csoportban az idősek, illetve az 1. zónában lakók aránya. Az is tény, hogy a Duna és a Parlament látványa kiemelkedő fölénnyel nyerte meg a „legkedvesebb dolog” címet a csoportban. Mivel a rossz állapoton belül is kifejezetten a „hajléktalanok” és csövesek” szó fordult elő leginkább, így ezt külön is vizsgáltam. Ők jellemzően többször látogatják a teret, naponta vagy hetente többször érkeznek. Szintén ugyanilyen arányban jellemző, hogy 10 percen belül el is hagyják a teret. A másik kisebb csoport, akiknek a Nagyi Palacsintázója jut először eszébe a Batthyány térről. Ők éppen annyian vannak, mint akik ugyanerre a kérdésre a barokk Szent Anna-templomot jelölték meg. Jellemzően fiatalokról beszélhetünk (71% 24 és 30 év közötti), akik általában ritkábban jönnek a térre (86% havonta vagy évente). A palacsintázó mellett a dunai panoráma miatt jönnek ide, de leginkább csak közlekedésre használják a teret. 43%-nak nincs semmi kedves a téren és csak 1 válaszadó jelölte meg a palacsintázót számára legkedvesebbként is.

Az utolsó kérdésnél szeretettem volna jobban megismerni a „nincs”-el válaszolók csoportját. Ők inkább távolabbról érkeznek és főként fiatalok – 46% 18 és 23 év közötti. Megfigyelhető tendencia, hogy minél idősebb volt a kitöltő, annál kisebb valószínűséggel választotta ezt az opciót. Ezzel ismét visszatértünk a fiatalok térhez való kötődésének hiányához. Fontos kiemelni azt is, hogy 70 % havonta vagy ritkábban látogatja a teret, valamint hogy itt a legjellemzőbb a közlekedésre asszociálás. Talán az eddigiek után nem meglepő eredmény az is, hogy csak 28% jelölt meg ezen kívül más aktivitást is.


Ennél a kérdésnél is szignifikánsan megjelent a Nagyi Palacsintázója, szintén a fiatal korosztály jóvoltából. Jellemzően csak közlekedésre használják a teret, többnyire havonta érkeznek és 84 %-ban 10 percen belül el is hagyja a teret. Metró és hév, Duna-panoráma vagy a tér rendezetlensége, kosz jut eszükbe először a Batthyány térről. Ennél a kérdésnél már megelőzte a Szent Anna-templom a palacsintázót. A templomot választók harmada 45 év fölötti, főként helyiek. Leginkább átszállásra, közlekedésre használják a teret. Csak 10 %-uk jár templomba. A Duna-kapcsolat és a tér rossz állapotának hangsúlya jellemző.

Szakmai gyakorlat beszámoló - avagy félévig tájépítészként Kanadában

A Campus Hungary ösztöndíjának segítségével öt hónapos szakmai gyakorlatot töltöttem el Kanadában, Winnipegben. A fogadócég egy fiatal tervezőkből álló építész csapat, akikhez én, mint tájépítészmérnök csatlakoztam. A cég neve Mistecture Architecture + Interior Inc. (www.mistecture.com) – választásom rájuk a vállalkozás egyedi küldetése miatt esett. A csapat célja, hogy átformálja az építészet és a társadalom mostanra kialakult kapcsolatát, melyet napjainkban sokszor sajnos az egyoldalúság jellemez. Az emberi környezet az emberekért van – a „közért” – ennek jegyében pedig a Mistecture csapata elkötelezett a felhasználók és érdekelt csoportok irányába. Hitvallásuk szerint (és az én hitvallásom szerint is) a minket körülvevő épített környezet meghatározza észlelésünket, tudatunkat – tervezésük során pedig éppen ezért tisztelettel és gondoskodóan kell rá gondolnunk.

A cég 2011-ben alakult Winnipegben, Manitoba régió központjában. Főként szociális lakásépítési projektek, valamint intézményi terültek tervezésével foglalkozik. Minden projekt 100 %-os közösségi bevonással, illetve konzultációval zajlik – kezdve a közetlen szomszédság személyes felkeresésétől, egészen a szélesebb társadalmi bevonásig (workshop-ok, brainstorming-ok, prezentációk). Több aboriginal–projekt (ez az ottani őslakosok megnevezése) is a tervezői csapat keze alatt fut. Ezek közül isaz úgynevezett Merchant’s Corner Project igen nagy figyelmet kap, mely egy évtizedek óta üresen álló 100 éves szálloda épületét megőrizve és kibővítve oktatási és kulturális központtá alakítja át. A projekt még a májusban a városba látogató Charles herceg figyelmét is felkeltette, aki adományával segítette a projekt megvalósulását. (http://www.winnipegfreepress.com/local/princes-charity-interested-in-old-merchants-hotel-258240641.html?device=mobile) Ezen projektek nem csak hangsúlyos figyelem, de a kulturális sokszínűségre és szociális érzékenységre való tekintettel a cégen belül is kiemelt értékkel bírtak. Nagy öröm volt számomra ezen folyamatokban részt venni, őket segíteni. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehetek egy ilyen szignifikáns változásnak, ez egy olyan élmény, mely mind a magán, mind a szakmai életemben tovább fog kísérni.

Szakmai tanulmányutam nagyban hozzásegített Msc diplomám továbbfejlesztéséhez is. A Batthyány tér megújítása – lévén Budapest egyik legmeghatározóbb, szimbolikus helyszíne – nagy kihívásnak bizonyult már a kezdetektől. Mindenkinek van véleménye róla, nem csak a jelenlegi állapotokat tekintve, de jövőjéről alkotott képpel kapcsolatosan is. Érzékeny tehát egy ilyen helyszínhez hozzányúlni, az pedig hogy mindenkinek az ízlését, vágyát, álmait kielégítse, tükrözze meglehetősen nagy feladat. Kanadai szakmai gyakorlatom elsődleges célja az eltérő tervezési metodika megismerése volt – ehhez pedig a legjobb helyet választottam a Mistecture Architecture + Interiors Inc. és Hijab Mitra cégvezető személyében. Széleskörű és testközeli képet kaptam a közösségi tervezés különböző lépcsőiről, megismerhettem előnyeit, határait és akadályait. A közösségi bevonás minden tervezési folyamat része kellene, hogy legyen – sok nehézséggel kell megbirkózni és minden projekt más és más, sosem előre kiszámítható. Ám az eredmények magukért beszélnek és a hosszútávon beérő gyümölcs értéke szinte felbecsülhetetlen. Diplomamunkámat a megszerzett ismeretek jegyében fogom folytatni, továbbfejleszteni. A cégnél töltött hasznos tapasztalatok mellett sikerült Kanadán belül egyéb, értékes kapcsolatokat is kiépítenem. Toronto-i utazásom alkalmával kellemes beszélgetésben volt részem a Waterfront Toronto Egyesületénél, ahol kifejezettem az öbölparti térségek rehabilitációjáról, fejlesztéséről szereztem hasznos információkat.

Utazásaim során alkalmam nyílt megismerni a kanadai táj egyediségét és szépségét, mely nem csak turistaként, de a tájépítész szakmát gyakorlóként is lenyűgözött. Megismerkedtem a gyakorta alkalmazott fajok listájával, az extrém időjárási körülmények előnyeivel és nehézségeivel, növényválasztásra gyakorolt hatásaival. A fenntarthatóság, mint alapvető tervezési hozzáállás jellemző Kanadában, így az ehhez kapcsolódó (helyi) praktikákkal, tájépítészeti, tervezési elvekkel is jó viszonyba kerültem. A cég kiemelt profilja a fenntarthatóság, ezen belül is a zöldenergia és az úgynevezett „Zero-Energy Building” – így ezzel kapcsolatban is első kézből sikerült tudást szereznem. Egyaránt volt alkalmam rurális és urbánus tájakkal ismerkednem – Winnipegen belül és kívül. Ez részben a munkám kapcsán, részben szabadidőmben valósult meg. A rengeteg tapasztalat, testközeli élmény nagyban hozzásegít, hogy átfogó képet kapjak a tájépítész szakma kanadai gyakorlatáról, ennek köszönhetően pedig a megtapasztalt élményt és tudást otthon, Magyarországon népszerűsíthessen, reményeim szerint emelve a hazai szakma megítélést és színvonalát.

A féléves szakmai gyakorlat legnagyobb hasznának és szerencséjének mégis csak azt érzem, hogy különböző stádiumban lévő projektekben isrészt kellett vennem. A pályázati anyag összeállításától kezdve, koncepcióterv és fejlesztési terv elkészítésén át, egészen a kiviteli szintű tervekig, majd pedig a kivitelezésen is jelen kellett lennem, feladatokat kellett vállalnom. A közösségi tervezés és a legújabb városfejlesztési, várostervezési metodikák mellett a mindennapi operatív, illetve tájépítészeti feladatok is rutinszerűvé váltak számomra. Úgy érzem ez a fajta széles tudás és szakmai élmény nagyban előre fogja mozdítani otthoni pályafutásomat, szélesíti lehetőségeimet a munkaerőpiacon. Minden bizonnyal értékes tapasztalataim hozzásegítenek majd jövőbeli hazai tevékenységem magasabb szintű végzéséhez is.

Nem utolsó sorban pedig a nyelvtudásom is nagymértékben fejlődött, főként a szakmai nyelvet tekintve. Az erős társalgási szintről a középfokú tárgyalási szintre léptem.

Összességében elmondhatom, hogy szakmai élményekben gazdag, szakmai meggyőződésemet és lelkesedésemet megerősítő néhány hónapot hagyok magam mögött és nézek az új kihívások és tapasztalatok elé.

2014. január 26., vasárnap

Irány a Rómaira!

És a csapatunk által készített kisvideó:


Csapatunk az Ingatlanfejlesztő Kerekasztal által kiírt hallgatói ötletpályázaton döntőbe került, melyet nagyon megtisztelőnek tartunk.
Erről itt is olvashattok:
http://epiteszforum.hu/irany-a-romaira-a-romai-part-otletpalyazat-dontos-csapatanak-terve