A Campus Hungary ösztöndíjának segítségével öt hónapos szakmai gyakorlatot töltöttem el Kanadában, Winnipegben. A fogadócég egy fiatal tervezőkből álló építész csapat, akikhez én, mint tájépítészmérnök csatlakoztam. A cég neve Mistecture Architecture + Interior Inc. (www.mistecture.com) – választásom rájuk a vállalkozás egyedi küldetése miatt esett. A csapat célja, hogy átformálja az építészet és a társadalom mostanra kialakult kapcsolatát, melyet napjainkban sokszor sajnos az egyoldalúság jellemez. Az emberi környezet az emberekért van – a „közért” – ennek jegyében pedig a Mistecture csapata elkötelezett a felhasználók és érdekelt csoportok irányába. Hitvallásuk szerint (és az én hitvallásom szerint is) a minket körülvevő épített környezet meghatározza észlelésünket, tudatunkat – tervezésük során pedig éppen ezért tisztelettel és gondoskodóan kell rá gondolnunk.
A cég 2011-ben alakult Winnipegben, Manitoba régió központjában. Főként szociális lakásépítési projektek, valamint intézményi terültek tervezésével foglalkozik. Minden projekt 100 %-os közösségi bevonással, illetve konzultációval zajlik – kezdve a közetlen szomszédság személyes felkeresésétől, egészen a szélesebb társadalmi bevonásig (workshop-ok, brainstorming-ok, prezentációk). Több aboriginal–projekt (ez az ottani őslakosok megnevezése) is a tervezői csapat keze alatt fut. Ezek közül isaz úgynevezett Merchant’s Corner Project igen nagy figyelmet kap, mely egy évtizedek óta üresen álló 100 éves szálloda épületét megőrizve és kibővítve oktatási és kulturális központtá alakítja át. A projekt még a májusban a városba látogató Charles herceg figyelmét is felkeltette, aki adományával segítette a projekt megvalósulását. (http://www.winnipegfreepress.com/local/princes-charity-interested-in-old-merchants-hotel-258240641.html?device=mobile) Ezen projektek nem csak hangsúlyos figyelem, de a kulturális sokszínűségre és szociális érzékenységre való tekintettel a cégen belül is kiemelt értékkel bírtak. Nagy öröm volt számomra ezen folyamatokban részt venni, őket segíteni. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehetek egy ilyen szignifikáns változásnak, ez egy olyan élmény, mely mind a magán, mind a szakmai életemben tovább fog kísérni.
Szakmai tanulmányutam nagyban hozzásegített Msc diplomám továbbfejlesztéséhez is. A Batthyány tér megújítása – lévén Budapest egyik legmeghatározóbb, szimbolikus helyszíne – nagy kihívásnak bizonyult már a kezdetektől. Mindenkinek van véleménye róla, nem csak a jelenlegi állapotokat tekintve, de jövőjéről alkotott képpel kapcsolatosan is. Érzékeny tehát egy ilyen helyszínhez hozzányúlni, az pedig hogy mindenkinek az ízlését, vágyát, álmait kielégítse, tükrözze meglehetősen nagy feladat. Kanadai szakmai gyakorlatom elsődleges célja az eltérő tervezési metodika megismerése volt – ehhez pedig a legjobb helyet választottam a Mistecture Architecture + Interiors Inc. és Hijab Mitra cégvezető személyében. Széleskörű és testközeli képet kaptam a közösségi tervezés különböző lépcsőiről, megismerhettem előnyeit, határait és akadályait. A közösségi bevonás minden tervezési folyamat része kellene, hogy legyen – sok nehézséggel kell megbirkózni és minden projekt más és más, sosem előre kiszámítható. Ám az eredmények magukért beszélnek és a hosszútávon beérő gyümölcs értéke szinte felbecsülhetetlen. Diplomamunkámat a megszerzett ismeretek jegyében fogom folytatni, továbbfejleszteni. A cégnél töltött hasznos tapasztalatok mellett sikerült Kanadán belül egyéb, értékes kapcsolatokat is kiépítenem. Toronto-i utazásom alkalmával kellemes beszélgetésben volt részem a Waterfront Toronto Egyesületénél, ahol kifejezettem az öbölparti térségek rehabilitációjáról, fejlesztéséről szereztem hasznos információkat.
Utazásaim során alkalmam nyílt megismerni a kanadai táj egyediségét és szépségét, mely nem csak turistaként, de a tájépítész szakmát gyakorlóként is lenyűgözött. Megismerkedtem a gyakorta alkalmazott fajok listájával, az extrém időjárási körülmények előnyeivel és nehézségeivel, növényválasztásra gyakorolt hatásaival. A fenntarthatóság, mint alapvető tervezési hozzáállás jellemző Kanadában, így az ehhez kapcsolódó (helyi) praktikákkal, tájépítészeti, tervezési elvekkel is jó viszonyba kerültem. A cég kiemelt profilja a fenntarthatóság, ezen belül is a zöldenergia és az úgynevezett „Zero-Energy Building” – így ezzel kapcsolatban is első kézből sikerült tudást szereznem. Egyaránt volt alkalmam rurális és urbánus tájakkal ismerkednem – Winnipegen belül és kívül. Ez részben a munkám kapcsán, részben szabadidőmben valósult meg. A rengeteg tapasztalat, testközeli élmény nagyban hozzásegít, hogy átfogó képet kapjak a tájépítész szakma kanadai gyakorlatáról, ennek köszönhetően pedig a megtapasztalt élményt és tudást otthon, Magyarországon népszerűsíthessen, reményeim szerint emelve a hazai szakma megítélést és színvonalát.
A féléves szakmai gyakorlat legnagyobb hasznának és szerencséjének mégis csak azt érzem, hogy különböző stádiumban lévő projektekben isrészt kellett vennem. A pályázati anyag összeállításától kezdve, koncepcióterv és fejlesztési terv elkészítésén át, egészen a kiviteli szintű tervekig, majd pedig a kivitelezésen is jelen kellett lennem, feladatokat kellett vállalnom. A közösségi tervezés és a legújabb városfejlesztési, várostervezési metodikák mellett a mindennapi operatív, illetve tájépítészeti feladatok is rutinszerűvé váltak számomra. Úgy érzem ez a fajta széles tudás és szakmai élmény nagyban előre fogja mozdítani otthoni pályafutásomat, szélesíti lehetőségeimet a munkaerőpiacon. Minden bizonnyal értékes tapasztalataim hozzásegítenek majd jövőbeli hazai tevékenységem magasabb szintű végzéséhez is.
Nem utolsó sorban pedig a nyelvtudásom is nagymértékben fejlődött, főként a szakmai nyelvet tekintve. Az erős társalgási szintről a középfokú tárgyalási szintre léptem.
Összességében elmondhatom, hogy szakmai élményekben gazdag, szakmai meggyőződésemet és lelkesedésemet megerősítő néhány hónapot hagyok magam mögött és nézek az új kihívások és tapasztalatok elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése