Gondolatok a térről

Mitől is tér egy tér? Miért jó a tér? Mi a szerepe a köztérnek?  

Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak bennem az elmúlt hetekben. Egy rövid eszmefuttatás, gondolatsor olvasható erről alább. Szerintem.

Mit nevezünk térnek?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:

tér (fn): 1. Az anyag létezésének az a formája, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez. 2. A térnek vmitől kitöltött, ill. vmivel körülhatárolt része. 3. Terület, térség. 4. Épületekkel körülvett (széles) közterület. 5. Üresen maradt hely, hézag.

Ezek alapján tehát a tér legmeghatározóbb tulajdonsága a határoló felületei, vagyis térfalak. Az is következik ebből, hogy a tér önmagában csak üresség, meg kell tölteni valamivel.

Térjünk át a közterekre. 

Egy rövid asszociációs feladatot végeztem azzal kapcsolatban, hogy mit jelentettek a különböző korokban általánosan a terek. Funkció, használat, kialakítás - eddig tanultakból, saját meglátásaimmal vegyesen.

Ókor: Forum Romanum (vallás, igazságszolgáltatás, politika), Agóra (piactér és templomkörzet), város központi tere, megszentelt hely, pódium, lépcsők, oszlopcsarnok, árkádsor, felvonulás, szónoklatok, politika, információcsere, piac, sétálás, társadalmi kommunikáció színtere.

Középkor: piactér, középpontosság, kút/harang/torony/fa kiemelt pódiumon, burkolt, üres, szabad tér, amit az emberek töltenek meg, itt zajlott az információ csere, kivégzések, „közhírré tétetik”.

18. század: szabályosság, raszter, elkerített belső tér, síkbeli homogén felületek, tér a térben, fa (esetleg gyepfelület).

19. század: előtérbe kerül a növényzet, parki jelleg dominál, cserjeszint megjelenik (3 szintű zöldfelület), padok, kerítés, lovaskocsik, oldott vonalvezetés, romantikus kóborolás.

20. század első fele: közlekedés dominanciája, tér és park teljesen különválik (a tér szerepe a közlekedés, a park szerepe pedig a rekreáció), urbánus közegben a növényzet inkább csak kirakat, díszítő jellegű, díszkert, virágok megjelenése

És akkor elérkezünk a kortárs terekhez, közterekhez. 

Miben különül el a napjainkban kialakításra kerülő tér a korábbi korszakoktól? Mitől lesz egy tér modern? 

Bizonyos tendenciák folytatódnak: a diverzitásra, a minél sokszínűbb környezet kialakítására való törekvés például ilyen. Szerintem emellett az egyik legjobban megfigyelhető motívum a játékosság, illetve a meglepetésre való törekvés. Kulcsszavak: interaktivitás, dinamika, víz, mozgás. Mint ahogy az az élet más területein is megfigyelhető az emberek erős ingerekre vágynak (?), de legalábbis biztosan annak vannak kitéve. Gyakorlatilag folyamatosan harcolnak a figyelmünkért a kereskedők, a politikusok, a szolgáltatások, stb. és ebből a figyelem-háborúból a tájépítészet sem tudja kivonni magát. Rengeteg dolgot igyekszünk belezsúfolni a tereinkbe: terepet mozgatunk, meglepő növényeket párosítunk, díszes burkolatokat alkalmazunk, stb. Ez természetesen nem igaz minden térre, de előfordul, hogy ez az érzéki tobzódás már túlmutat azon az egészséges izgalmon és játékosságon, ami szerintem nagyon is jót tesz egy térnek. Sokszor előfordul, hogy a térre látogató sokszor látogató is marad. Nem lesz részese a térnek, inkább csak szemlélődő, átutazó (úgynevezett "NO TOUCH"-design). Megfigyelhető az is, hogy a modern terek próbálnak többrétűek lenni. Bonyolultabbak, strukturáltabb a felépítésük: többször, többféle céllal érkezve folyamatosan tartogat izgalmakat, újdonságokat. Primer terekkel már csak nagyon ritkán találkozunk – egy tér egyszerre nagyon sok szerepet kell hogy tudjon és tud is betölteni. A téren kialakult mikro-terek azok a helyek, amelyeket igazán birtokba lehet venni, itt tud legtöbbször valódi élet kialakulni. Általában a léptékük, az intimitásuk és az egyszerűségük - ha úgy tetszik primer mivoltuk - teszi őket valódivá, emberivé. Szerintem a kortárs téralkotás és tájépítészet legizgalmasabb kihívásai ezeknek a különböző mikro-tereknek a kapcsolódása - együttműködése vagy kontrasztja adja.

Történetiség. 

Mit jelent egy tér története. Kihez szól? Miért kell emlékeznünk rá? Kell-e egyáltalán emlékeznünk rá, tanulnunk belőle vagy megmutatnunk valakinek? Miért fontos a tervező számára és miért fontos a látogató számára, hogy ismerje a tér történetét? Eltér ez a „kétféle” ismeret? És ha igen, miben?

Talán ezek közül az előbbire könnyebb a válasz. Minél régebbi egy tér, annál valószínűbb, hogy spontán alakult ki. A spontán alakulás előnye, hogy egész biztosan valós igényeken alapszik és azokat is szolgálja ki. Vagy szolgálta ki eredetileg. Többnyire persze az igények változnak néhány kivételtől eltekintve. Vannak persze állandónak tekinthető körülmények (pl. városközponti elhelyezkedés, folyóparti fekvés, stb.), de hosszú évek, évszázadok ezeket is jócskán képesek módosítani. A tervező számára éppen ezért legfontosabb véleményem szerint, hogy megismerje a tér keletkezésének okait, eredeti szerepét, szerepének változását, közösséghez való viszonyát. Ezen kívül persze illik tudni a téren található épületek történetét, hiszen azok nagymértékben befolyásolják az imént említett kérdések mindegyikét. A tér csak a térfalakkal együtt értelmezhető, önállóan nem létezik. A történetiség önmagában nem fontos. Olyan mint a tér maga: csak az emberek és a közösség kontextusában értelmezhető. Abban viszont nagyon is sokat jelent és tanít. Ezért kell figyelnünk rá, mert rólunk szól.

Miért járunk ki ma a térre?

Olyan jól bejáratott szókapcsolatok jutnak eszembe mint: gyerekek a térről, lemegyünk a térre vagy miénk a tér. „A tér megtanított rá, hogy…” – szoktuk mondani városi emberek. Szóval a tér tanít. A tér, ahol gyerekek találkoznak suli után, mint ahogy azt a Pál utcai fiúk is tették. 

A tér nyilvános és nyilvánvaló. A publikusság helyszíne. Ahol eszmét cserélünk, megnyilvánulunk, vagy éppen mások megnyilvánulását nézzük. Ahol megosztjuk a gondolatainkat és ahol mi is figyelünk mások gondolataira. Ahol kinyílik a világ. Közéletiség indikátora.

"Találkozástervezés" - mondta egyszer dr. Balogh Péter István. Ez szerintem szép. 

Rekreáció. Kreáció. Kreativitás. Alkotás. Újraalkotás. A hely, ahol alkothatsz. A hely, ahol újra alkotóvá válhatunk. A hely, ahol újraalkotod magad, felfrissülsz.

Mindenesetre az emberi jelenlét és interakció a legfontosabb funkció és szerep.

Végezetül pedig mitől lesz jó egy tér?

Attól, hogy szép? Na és mitől szép? Azért, mert naponta tökéletesre nyírják a pázsitot? Vagy azért, mert tiszta? Esetleg mert virágok nyílnak mindenütt? Azt hiszem, ez mind nem számít. Nekem az emberek tesznek széppé egy teret. Az, ahogy használják, ahogy boldogok benne, ahogy harmóniára találnak benne vagy éppen inspirálódnak.