Diploma leadva.

Diploma kinyomtatva, bekötve, kasírozva, dobozolva, csomagolva, aláírva, digitalizálva, leadva.

Diplomamakett

Három részterület bemutatása a Batthyány téren:

Gondolatok a térről

Mitől is tér egy tér? Miért jó a tér? Mi a szerepe a köztérnek?  

Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak bennem az elmúlt hetekben. Egy rövid eszmefuttatás, gondolatsor olvasható erről alább. Szerintem.

Mit nevezünk térnek?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:

tér (fn): 1. Az anyag létezésének az a formája, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez. 2. A térnek vmitől kitöltött, ill. vmivel körülhatárolt része. 3. Terület, térség. 4. Épületekkel körülvett (széles) közterület. 5. Üresen maradt hely, hézag.

Ezek alapján tehát a tér legmeghatározóbb tulajdonsága a határoló felületei, vagyis térfalak. Az is következik ebből, hogy a tér önmagában csak üresség, meg kell tölteni valamivel.

Térjünk át a közterekre. 

Egy rövid asszociációs feladatot végeztem azzal kapcsolatban, hogy mit jelentettek a különböző korokban általánosan a terek. Funkció, használat, kialakítás - eddig tanultakból, saját meglátásaimmal vegyesen.

Ókor: Forum Romanum (vallás, igazságszolgáltatás, politika), Agóra (piactér és templomkörzet), város központi tere, megszentelt hely, pódium, lépcsők, oszlopcsarnok, árkádsor, felvonulás, szónoklatok, politika, információcsere, piac, sétálás, társadalmi kommunikáció színtere.

Középkor: piactér, középpontosság, kút/harang/torony/fa kiemelt pódiumon, burkolt, üres, szabad tér, amit az emberek töltenek meg, itt zajlott az információ csere, kivégzések, „közhírré tétetik”.

18. század: szabályosság, raszter, elkerített belső tér, síkbeli homogén felületek, tér a térben, fa (esetleg gyepfelület).

19. század: előtérbe kerül a növényzet, parki jelleg dominál, cserjeszint megjelenik (3 szintű zöldfelület), padok, kerítés, lovaskocsik, oldott vonalvezetés, romantikus kóborolás.

20. század első fele: közlekedés dominanciája, tér és park teljesen különválik (a tér szerepe a közlekedés, a park szerepe pedig a rekreáció), urbánus közegben a növényzet inkább csak kirakat, díszítő jellegű, díszkert, virágok megjelenése

És akkor elérkezünk a kortárs terekhez, közterekhez. 

Miben különül el a napjainkban kialakításra kerülő tér a korábbi korszakoktól? Mitől lesz egy tér modern? 

Bizonyos tendenciák folytatódnak: a diverzitásra, a minél sokszínűbb környezet kialakítására való törekvés például ilyen. Szerintem emellett az egyik legjobban megfigyelhető motívum a játékosság, illetve a meglepetésre való törekvés. Kulcsszavak: interaktivitás, dinamika, víz, mozgás. Mint ahogy az az élet más területein is megfigyelhető az emberek erős ingerekre vágynak (?), de legalábbis biztosan annak vannak kitéve. Gyakorlatilag folyamatosan harcolnak a figyelmünkért a kereskedők, a politikusok, a szolgáltatások, stb. és ebből a figyelem-háborúból a tájépítészet sem tudja kivonni magát. Rengeteg dolgot igyekszünk belezsúfolni a tereinkbe: terepet mozgatunk, meglepő növényeket párosítunk, díszes burkolatokat alkalmazunk, stb. Ez természetesen nem igaz minden térre, de előfordul, hogy ez az érzéki tobzódás már túlmutat azon az egészséges izgalmon és játékosságon, ami szerintem nagyon is jót tesz egy térnek. Sokszor előfordul, hogy a térre látogató sokszor látogató is marad. Nem lesz részese a térnek, inkább csak szemlélődő, átutazó (úgynevezett "NO TOUCH"-design). Megfigyelhető az is, hogy a modern terek próbálnak többrétűek lenni. Bonyolultabbak, strukturáltabb a felépítésük: többször, többféle céllal érkezve folyamatosan tartogat izgalmakat, újdonságokat. Primer terekkel már csak nagyon ritkán találkozunk – egy tér egyszerre nagyon sok szerepet kell hogy tudjon és tud is betölteni. A téren kialakult mikro-terek azok a helyek, amelyeket igazán birtokba lehet venni, itt tud legtöbbször valódi élet kialakulni. Általában a léptékük, az intimitásuk és az egyszerűségük - ha úgy tetszik primer mivoltuk - teszi őket valódivá, emberivé. Szerintem a kortárs téralkotás és tájépítészet legizgalmasabb kihívásai ezeknek a különböző mikro-tereknek a kapcsolódása - együttműködése vagy kontrasztja adja.

Történetiség. 

Mit jelent egy tér története. Kihez szól? Miért kell emlékeznünk rá? Kell-e egyáltalán emlékeznünk rá, tanulnunk belőle vagy megmutatnunk valakinek? Miért fontos a tervező számára és miért fontos a látogató számára, hogy ismerje a tér történetét? Eltér ez a „kétféle” ismeret? És ha igen, miben?

Talán ezek közül az előbbire könnyebb a válasz. Minél régebbi egy tér, annál valószínűbb, hogy spontán alakult ki. A spontán alakulás előnye, hogy egész biztosan valós igényeken alapszik és azokat is szolgálja ki. Vagy szolgálta ki eredetileg. Többnyire persze az igények változnak néhány kivételtől eltekintve. Vannak persze állandónak tekinthető körülmények (pl. városközponti elhelyezkedés, folyóparti fekvés, stb.), de hosszú évek, évszázadok ezeket is jócskán képesek módosítani. A tervező számára éppen ezért legfontosabb véleményem szerint, hogy megismerje a tér keletkezésének okait, eredeti szerepét, szerepének változását, közösséghez való viszonyát. Ezen kívül persze illik tudni a téren található épületek történetét, hiszen azok nagymértékben befolyásolják az imént említett kérdések mindegyikét. A tér csak a térfalakkal együtt értelmezhető, önállóan nem létezik. A történetiség önmagában nem fontos. Olyan mint a tér maga: csak az emberek és a közösség kontextusában értelmezhető. Abban viszont nagyon is sokat jelent és tanít. Ezért kell figyelnünk rá, mert rólunk szól.

Miért járunk ki ma a térre?

Olyan jól bejáratott szókapcsolatok jutnak eszembe mint: gyerekek a térről, lemegyünk a térre vagy miénk a tér. „A tér megtanított rá, hogy…” – szoktuk mondani városi emberek. Szóval a tér tanít. A tér, ahol gyerekek találkoznak suli után, mint ahogy azt a Pál utcai fiúk is tették. 

A tér nyilvános és nyilvánvaló. A publikusság helyszíne. Ahol eszmét cserélünk, megnyilvánulunk, vagy éppen mások megnyilvánulását nézzük. Ahol megosztjuk a gondolatainkat és ahol mi is figyelünk mások gondolataira. Ahol kinyílik a világ. Közéletiség indikátora.

"Találkozástervezés" - mondta egyszer dr. Balogh Péter István. Ez szerintem szép. 

Rekreáció. Kreáció. Kreativitás. Alkotás. Újraalkotás. A hely, ahol alkothatsz. A hely, ahol újra alkotóvá válhatunk. A hely, ahol újraalkotod magad, felfrissülsz.

Mindenesetre az emberi jelenlét és interakció a legfontosabb funkció és szerep.

Végezetül pedig mitől lesz jó egy tér?

Attól, hogy szép? Na és mitől szép? Azért, mert naponta tökéletesre nyírják a pázsitot? Vagy azért, mert tiszta? Esetleg mert virágok nyílnak mindenütt? Azt hiszem, ez mind nem számít. Nekem az emberek tesznek széppé egy teret. Az, ahogy használják, ahogy boldogok benne, ahogy harmóniára találnak benne vagy éppen inspirálódnak. 

Közvélemény-kutatás a Batthyány térről

Diplomatémám a Batthyány tér megújítása. A hagyományos térrendezési feladaton túlmutatva fontos számomra, hogy megismerjem a térről kialakult közvéleményt, majd koncepciómat a levont következtetésekre alapozva alakítsam ki. A használók benyomásainak és használati szokásainak megismerése céljából online kérdőívet állítottam, melyet több mint egy hónapig lehetett elérni a www.esurveyspro.com honlapon. 2014. augusztus 26-tól fórumokon, honlapokon és levelezőlistákon terjesztettem – többek között az I. Kerület regionális oldalán és az Urbanista blogon is elérhető volt. A terjesztésnek köszönhetően 616 fő töltötte ki, amiből a végső összegzés során összesen 522 kitöltés volt értékelhető. A kérdőívek értékelését magam végeztem, az eredményeket és a következtetéseimet alább olvashatjátok.

ÁLTALÁNOS, PRIMER EREDMÉNYEK

A 8 kérdésből álló kérdéssor három részből épült fel. Az első részben a kitöltő személyére vonatkozó kérdéseket tettem fel (neme, kora, lakhelye). Nagy örömömre szolgált, hogy a közvetlen környezetben élők (1. zóna) alkották a kitöltők 45 %-át. Habár ez a hangsúlyeltolódás is mutatja, hogy a kérdőív nem reprezentatív – mivel a kérdőívet kitöltők nem reprezentálják a teljes lakosságban mutatkozó összefüggéseket –, mégis ez az eltérés számomra kedvezőnek tekinthető, hiszen így azoknak a szava „érvényesül jobban”, akik a legközelebb, a legközvetlenebbül érintettek a tér állapotát tekintve. Természetesen ezeket az eltéréseket és hangsúlyeltolódásokat a tágabb összefüggések kiértékeléskor figyelembe vettem annak érdekében, hogy csak releváns és valódi következtetéseket vonjak le.

A második részben feltett kérdések a Batthyány téri látogatásokra vonatkoztak (rendszeresség, cél, eltöltött idő). Az első lényeges összefüggések itt mutatkoztak meg. Habár a Batthyány tér közvetlen közelében élők adták le a válaszok többségét, mégis a legjellemzőbb a havi vagy még ritkább látogatási rendszeresség és a 10 percen belüli térelhagyás. Legtöbben átszállnak vagy csak áthaladnak a téren, míg a legkevesebben templomba, téren rendezett rendezvényre vagy egyedül időt eltölteni jönnek a Batthyány térre.

A két nyitott kérdés tartozott a harmadik részbe. Itt a kitöltők benyomásaira, asszociációira voltam kíváncsi. Nagyon fontos szempont volt mindkét kérdés feltevésénél, hogy csak egy szót lehessen rá mondani – így sokkal élesebben tudott körvonalazódni a válaszadók első gondolata, benyomása. Emellett az értékelést is nagyban megkönnyítette, melynek során objektívebb eredmények születhettek. 

A válaszadók negyedének valamilyen közlekedéssel kapcsolatos szó jut eszébe először a térrel kapcsolatban. Ezután fej-fej mellett a Duna-kapcsolatra, illetve a tér rossz állapotára vonatkozó szavakat említették. Az utóbbi kategórián belül toronymagasan a hajléktalanokat jegyezték meg legtöbben. Jól kidomborodik a térről alkotott kontrasztos kép: csodálatos látvány és hajléktalanok. A Batthyány téren jelenlévő intézmények összesen 53 szavazatot kaptak (10 %). A kategórián belül kis előnnyel a Vásárcsarnok került ki győztesen (20 fő), mellette csak a Szent Anna-templom és a Nagyi Palacsintázója kapott értékelhető mennyiségű szavazatot (14-14 fő). Saját élményekre, emlékekre a válaszadók csak 2 %-a asszociált. A tér kulturális jelentőségét szintén mindössze 2 % hangsúlyozta.

Talán a legmeglepőbb és legdrasztikusabb eredmények az utolsó kérdésre születtek („Mi a legkedvesebb az Ön számára a Batthyány téren?”). A kiértékelés még a vártnál is könnyebb volt, mivel igen hasonló szavakat, gondolatokat használtak a kitöltőktől. Alapvetően három erősen elkülönülő kategóriába lehet sorolni a válaszokat, mely kategóriák körülbelül egyenlő arányban (31-36-33 %) oszlanak meg. A három kategória: „nincs”, „Duna-kapcsolat” és az egyéb térrel kapcsolatos gondolatok. Megdöbbentő, hogy összesen 31 %-a a válaszadóknak, vagyis minden 3. kitöltő nem talál semmi számára kedveset a Batthyány téren. Az előző kérdéshez képest jelentősen többen említették itt a tér és a Duna kapcsolatát. Összesen 36 % számára számít a legkedvesebbnek a tér Duna-parti pozíciója. Ezen a kategórián belül összesen 3 szóra redukálhatóak a válaszok: panoráma, Duna és Parlament. A harmadik kategórián belül egyrészt a téren található épületek, intézmények és a különböző vendéglátó vagy élelmiszeripari egységek kaptak szavazatot, másrészt pedig a térrel kapcsolatos emlékek, élmények, illetve egyéb szavak. Jelentős különbség, hogy habár csak 2 %-nak jut eszébe elsőként a Szent Anna-templom, több mint 6 % számára ez a legkedvesebb dolog a téren. A tér építészeti hagyománya, barokk épületállománya szintén értékelhető mennyiségben tűnt fel a szavak között.

RÉSZLETESEBB ÉRTÉKELÉS, ÖSSZEFÜGGÉSEK KUTATÁSA

FIATALOK VÉLEMÉNYE

Érdekes eredmény volt a legfiatalabbak véleménye. Habár az átlagosnál nagyobb arányban vannak ebben a csoportban a heti rendszerességgel vagy még sűrűbben érkezők, a 18 év alattiak 71 %-a nem tudott számára semmi kedveset mondani a térrel kapcsolatban. A fiatalok fele a közlekedésre asszociál a Batthyány térről – ez szintén az átlagosnál magasabb arány.  Ezen kívül néhány nagyon érdekes, egyéni gondolat is felmerült a csoport körében. A „régi”, „galambok”, „patinás” szavak sehol máshol nem kerültek elő, és egészen új színben tüntetik fel a Batthyány teret és a megkérdezettek hozzá való viszonyát. Következtetésként levonható, hogy a fiatal generáció kötődése a nem erős a térhez, nagyrészt teljesen hiányzik is. Azonban meg kell jegyezni, hogy a kevés beérkezett adat miatt ez sokkal inkább sejtés és tendencia, mintsem tény a közvélemény-kutatás alapján.

ÉRKEZÉS CÉLJA, TÉRHASZNÁLATI SZOKÁSOK

Alaposabban vizsgáltam az érkezés okaként megjelölt tevékenységek egymáshoz való viszonyát. Alapvetően meghatározó az a tény, hogy háromból két ember átszállásra használja a teret. Ugyanilyen arányban állították, hogy csak áthaladnak a Batthyány téren. Még drasztikusabb a dolog, ha hozzátesszük azt a tényt is, hogy ez csak az esetek 29 %-ban került átfedésbe. Így mondhatjuk, hogy a válaszadók 89 %-osan állították, hogy átszállnak és/vagy csak áthaladnak a téren. Ez két dologra enged következtetni: először is, hogy egy igen fontos és forgalmas, központi szerepet betöltő térről beszélünk. Másodszor pedig, hogy a tér közlekedési szerepe elsöprő fölénnyel uralkodik jelenleg a Batthyány téren. További eredmény, mely erősíti az előbbi következtetést, hogy a kitöltők 17 %-a szó szerint csak áthalad a téren – ez igen magas szám. Emellett további 11 % csak átszáll a „Batyi”-n. Önállóan ez a két térhasználati mód jelenik meg szignifikánsan, a többi tevékenységet jellemzően más tevékenységekkel együtt választották.

Mivel 63 %-ban egyszerre több tevékenységet jelöltek meg a válaszadók, ezért érdemes ezeknek az együttállását is vizsgálni. Legerősebb a vendéglátóhelyekre beülők és a Parlament és a Duna látványáért jövők kapcsolata. Hasonló erősségű a Duna miatt érkezők és Vásárcsarnokba vásárlók együttállása, de sokan akadnak, akik a Vásárcsarnokba járnak vásárolni, majd aztán szívesen ülnek be egy étterembe vagy vendéglátóhelyre. Megemlíthető még, hogy sokan a Duna és a Parlament látványa miatt jönnek, akik találkoznak a téren.

Egyénileg vizsgálva a csoportokat szintén levonható néhány következtetés. Templomba főleg 30 év fölöttiek jönnek (90%), de akad néhány a legfiatalabbak közül is. A Vásárcsarnokba látogatók közt szintén kevés a fiatal. Inkább a környező kerületekből érkeznek ide és 91 %-uk legalább heti rendszerességgel jön a Batthyány térre. A Vásárcsarnokot látogatók körében valamivel gyakoribb a negatív asszociáció aránya és viszonylag alacsony a közlekedésre és a Duna-panorámára való asszociáció. Ezzel szemben a téri elemekre, emlékekre, történeti hagyományokra való asszociáció magas. A válaszadók ezen csoportja kiemelten magas százalékban kedveli legjobban a tér épületállományát.

Az étterembe, vendéglátó egységbe járók 64 %-a a közvetlen kerületekből jön. Jellemzően több dolgot csinálnak a téren – 82 % három vagy több tevékenységet jelölt meg. Az átlagosnál kissé magasabb arányban asszociálnak a panorámára és a rossz állapotokra, illetve csak 13% nem kedvel semmit a téren. Átlagon felüli a kilátás és a tér épületeinek kedvelése.

Talán nem meglepő, hogy azon kevesek, akik a téren rendezett rendezvényekre érkeznek, töltik a Batthyány téren a leghosszabb időt. Az is jellemző, hogy az átlagosnál többen nem találnak semmi kedveset a téren. Meglepően sokan említettek valamilyen közlekedéssel kapcsolatos dolgot, mint legkedvesebb elem, viszont ezzel szemben mindössze 18%-nak jut először eszébe a térről a közlekedés. Magas arányban jelent meg (18%) valamilyen emlék, élmény a térrel kapcsolatban vagy említettek kifejezettem pozitív jelzőt.

Duna és a látvány miatt érkezők mindössze 3%-a 24 év alatti. Kissé nagyobb itt a Pest megyei vagy vidéki lakosok aránya. A legtöbb időt a téren eltöltők második csoportja. Az általános 20 % helyett 37 % asszociál a Duna-kapcsolatra, illetve számukra többnyire a Duna közelsége vagy a panoráma a legmegkapóbb a téren.

Kis csoportot alkotnak azok a válaszolók, akik egyedül töltenek el időt a Batthyány téren. Jellemzően az idősebb korosztályból valók és ők értékelik jeginkább a tér építészetét. Minimum 3 tevékenységet jelöltek meg – 57% 4-nél több aktivitásról nyilatkozott. Érdekesség, hogy a látogatás gyakoriságában nincs jellemző válasz a csoportban.

A barátokkal időt eltöltők közül az átlagosnál kevesebben jelölték meg, hogy csak áthaladnak a téren. Ők a legaktívabbak – 91% minimum 3 tevékenységet jelölt meg. Talán nem túlságosan meglepő eredmény, hogy mindössze csak 7 % hagyja el 1-2percen belül a teret.

ASSZOCIÁCIÓK A BATTHYÁNY TÉRRŐL

A továbbiakban a két nyitott kérdés viszonyában értékeltem a kialakul kisebb csoportokat. Az első, asszociációs kérdéssel kapcsolatban azokat vizsgáltam, akik a tér rossz állapotát, kialakítását emelték ki. Kijelenthető, hogy magas a csoportban az idősek, illetve az 1. zónában lakók aránya. Az is tény, hogy a Duna és a Parlament látványa kiemelkedő fölénnyel nyerte meg a „legkedvesebb dolog” címet a csoportban. Mivel a rossz állapoton belül is kifejezetten a „hajléktalanok” és csövesek” szó fordult elő leginkább, így ezt külön is vizsgáltam. Ők jellemzően többször látogatják a teret, naponta vagy hetente többször érkeznek. Szintén ugyanilyen arányban jellemző, hogy 10 percen belül el is hagyják a teret. A másik kisebb csoport, akiknek a Nagyi Palacsintázója jut először eszébe a Batthyány térről. Ők éppen annyian vannak, mint akik ugyanerre a kérdésre a barokk Szent Anna-templomot jelölték meg. Jellemzően fiatalokról beszélhetünk (71% 24 és 30 év közötti), akik általában ritkábban jönnek a térre (86% havonta vagy évente). A palacsintázó mellett a dunai panoráma miatt jönnek ide, de leginkább csak közlekedésre használják a teret. 43%-nak nincs semmi kedves a téren és csak 1 válaszadó jelölte meg a palacsintázót számára legkedvesebbként is.

Az utolsó kérdésnél szeretettem volna jobban megismerni a „nincs”-el válaszolók csoportját. Ők inkább távolabbról érkeznek és főként fiatalok – 46% 18 és 23 év közötti. Megfigyelhető tendencia, hogy minél idősebb volt a kitöltő, annál kisebb valószínűséggel választotta ezt az opciót. Ezzel ismét visszatértünk a fiatalok térhez való kötődésének hiányához. Fontos kiemelni azt is, hogy 70 % havonta vagy ritkábban látogatja a teret, valamint hogy itt a legjellemzőbb a közlekedésre asszociálás. Talán az eddigiek után nem meglepő eredmény az is, hogy csak 28% jelölt meg ezen kívül más aktivitást is.

Ennél a kérdésnél is szignifikánsan megjelent a Nagyi Palacsintázója, szintén a fiatal korosztály jóvoltából. Jellemzően csak közlekedésre használják a teret, többnyire havonta érkeznek és 84 %-ban 10 percen belül el is hagyja a teret. Metró és hév, Duna-panoráma vagy a tér rendezetlensége, kosz jut eszükbe először a Batthyány térről. Ennél a kérdésnél már megelőzte a Szent Anna-templom a palacsintázót. A templomot választók harmada 45 év fölötti, főként helyiek. Leginkább átszállásra, közlekedésre használják a teret. Csak 10 %-uk jár templomba. A Duna-kapcsolat és a tér rossz állapotának hangsúlya jellemző.

Szakmai gyakorlat beszámoló - avagy félévig tájépítészként Kanadában

A Campus Hungary ösztöndíjának segítségével öt hónapos szakmai gyakorlatot töltöttem el Kanadában, Winnipegben. A fogadócég egy fiatal tervezőkből álló építész csapat, akikhez én, mint tájépítészmérnök csatlakoztam. A cég neve Mistecture Architecture + Interior Inc. (www.mistecture.com) – választásom rájuk a vállalkozás egyedi küldetése miatt esett. A csapat célja, hogy átformálja az építészet és a társadalom mostanra kialakult kapcsolatát, melyet napjainkban sokszor sajnos az egyoldalúság jellemez. Az emberi környezet az emberekért van – a „közért” – ennek jegyében pedig a Mistecture csapata elkötelezett a felhasználók és érdekelt csoportok irányába. Hitvallásuk szerint (és az én hitvallásom szerint is) a minket körülvevő épített környezet meghatározza észlelésünket, tudatunkat – tervezésük során pedig éppen ezért tisztelettel és gondoskodóan kell rá gondolnunk.

A cég 2011-ben alakult Winnipegben, Manitoba régió központjában. Főként szociális lakásépítési projektek, valamint intézményi terültek tervezésével foglalkozik. Minden projekt 100 %-os közösségi bevonással, illetve konzultációval zajlik – kezdve a közetlen szomszédság személyes felkeresésétől, egészen a szélesebb társadalmi bevonásig (workshop-ok, brainstorming-ok, prezentációk). Több aboriginal–projekt (ez az ottani őslakosok megnevezése) is a tervezői csapat keze alatt fut. Ezek közül isaz úgynevezett Merchant’s Corner Project igen nagy figyelmet kap, mely egy évtizedek óta üresen álló 100 éves szálloda épületét megőrizve és kibővítve oktatási és kulturális központtá alakítja át. A projekt még a májusban a városba látogató Charles herceg figyelmét is felkeltette, aki adományával segítette a projekt megvalósulását. (http://www.winnipegfreepress.com/local/princes-charity-interested-in-old-merchants-hotel-258240641.html?device=mobile) Ezen projektek nem csak hangsúlyos figyelem, de a kulturális sokszínűségre és szociális érzékenységre való tekintettel a cégen belül is kiemelt értékkel bírtak. Nagy öröm volt számomra ezen folyamatokban részt venni, őket segíteni. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehetek egy ilyen szignifikáns változásnak, ez egy olyan élmény, mely mind a magán, mind a szakmai életemben tovább fog kísérni.

Szakmai tanulmányutam nagyban hozzásegített Msc diplomám továbbfejlesztéséhez is. A Batthyány tér megújítása – lévén Budapest egyik legmeghatározóbb, szimbolikus helyszíne – nagy kihívásnak bizonyult már a kezdetektől. Mindenkinek van véleménye róla, nem csak a jelenlegi állapotokat tekintve, de jövőjéről alkotott képpel kapcsolatosan is. Érzékeny tehát egy ilyen helyszínhez hozzányúlni, az pedig hogy mindenkinek az ízlését, vágyát, álmait kielégítse, tükrözze meglehetősen nagy feladat. Kanadai szakmai gyakorlatom elsődleges célja az eltérő tervezési metodika megismerése volt – ehhez pedig a legjobb helyet választottam a Mistecture Architecture + Interiors Inc. és Hijab Mitra cégvezető személyében. Széleskörű és testközeli képet kaptam a közösségi tervezés különböző lépcsőiről, megismerhettem előnyeit, határait és akadályait. A közösségi bevonás minden tervezési folyamat része kellene, hogy legyen – sok nehézséggel kell megbirkózni és minden projekt más és más, sosem előre kiszámítható. Ám az eredmények magukért beszélnek és a hosszútávon beérő gyümölcs értéke szinte felbecsülhetetlen. Diplomamunkámat a megszerzett ismeretek jegyében fogom folytatni, továbbfejleszteni. A cégnél töltött hasznos tapasztalatok mellett sikerült Kanadán belül egyéb, értékes kapcsolatokat is kiépítenem. Toronto-i utazásom alkalmával kellemes beszélgetésben volt részem a Waterfront Toronto Egyesületénél, ahol kifejezettem az öbölparti térségek rehabilitációjáról, fejlesztéséről szereztem hasznos információkat.

Utazásaim során alkalmam nyílt megismerni a kanadai táj egyediségét és szépségét, mely nem csak turistaként, de a tájépítész szakmát gyakorlóként is lenyűgözött. Megismerkedtem a gyakorta alkalmazott fajok listájával, az extrém időjárási körülmények előnyeivel és nehézségeivel, növényválasztásra gyakorolt hatásaival. A fenntarthatóság, mint alapvető tervezési hozzáállás jellemző Kanadában, így az ehhez kapcsolódó (helyi) praktikákkal, tájépítészeti, tervezési elvekkel is jó viszonyba kerültem. A cég kiemelt profilja a fenntarthatóság, ezen belül is a zöldenergia és az úgynevezett „Zero-Energy Building” – így ezzel kapcsolatban is első kézből sikerült tudást szereznem. Egyaránt volt alkalmam rurális és urbánus tájakkal ismerkednem – Winnipegen belül és kívül. Ez részben a munkám kapcsán, részben szabadidőmben valósult meg. A rengeteg tapasztalat, testközeli élmény nagyban hozzásegít, hogy átfogó képet kapjak a tájépítész szakma kanadai gyakorlatáról, ennek köszönhetően pedig a megtapasztalt élményt és tudást otthon, Magyarországon népszerűsíthessen, reményeim szerint emelve a hazai szakma megítélést és színvonalát.

A féléves szakmai gyakorlat legnagyobb hasznának és szerencséjének mégis csak azt érzem, hogy különböző stádiumban lévő projektekben isrészt kellett vennem. A pályázati anyag összeállításától kezdve, koncepcióterv és fejlesztési terv elkészítésén át, egészen a kiviteli szintű tervekig, majd pedig a kivitelezésen is jelen kellett lennem, feladatokat kellett vállalnom. A közösségi tervezés és a legújabb városfejlesztési, várostervezési metodikák mellett a mindennapi operatív, illetve tájépítészeti feladatok is rutinszerűvé váltak számomra. Úgy érzem ez a fajta széles tudás és szakmai élmény nagyban előre fogja mozdítani otthoni pályafutásomat, szélesíti lehetőségeimet a munkaerőpiacon. Minden bizonnyal értékes tapasztalataim hozzásegítenek majd jövőbeli hazai tevékenységem magasabb szintű végzéséhez is.

Nem utolsó sorban pedig a nyelvtudásom is nagymértékben fejlődött, főként a szakmai nyelvet tekintve. Az erős társalgási szintről a középfokú tárgyalási szintre léptem.

Összességében elmondhatom, hogy szakmai élményekben gazdag, szakmai meggyőződésemet és lelkesedésemet megerősítő néhány hónapot hagyok magam mögött és nézek az új kihívások és tapasztalatok elé.

Irány a Rómaira!

És a csapatunk által készített kisvideó:

Csapatunk az Ingatlanfejlesztő Kerekasztal által kiírt hallgatói ötletpályázaton döntőbe került, melyet nagyon megtisztelőnek tartunk.
Erről itt is olvashattok:
http://epiteszforum.hu/irany-a-romaira-a-romai-part-otletpalyazat-dontos-csapatanak-terve

Irány a Rómaira - Római Part 2100 Víziója

MŰLEÍRÁS

Hogyan képzeljük el a Római Partot 2100-ban? Erre a kérdésre számtalan különböző választ adhatunk. Csapatunk alapvető stratégiáját úgy határozta meg, hogy ez a budapesti partszakasz a város ékkövévé válhasson a következő évszázad elejére. Több szempontból vizsgáltuk a terület jelenlegi adottságait, lehetőségeit és problémáit, hogy később egy társadalmilag támogatott és gazdaságilag is jövedelmező városrészi központ válhasson belőle.

A terület rengeteg értékes adottsága mellett több problémája még megoldásra vár. Csapatunk célkitűzése az volt, hogy a jelenleg hátrányként, megoldandó problémaként jelentkező adottságokból előnyt kovácsoljon a fenntartható fejlődés elveit követve. (PROBLEM PROFIT, blame fit: még ha etimológiailag nincs is köze a szavaknak egymáshoz, jól tükrözik elképzeléseinket, miszerint ezt a most problémásnak, hibákkal, nehézségekkel telinek elkönyvelt partszakaszt megfelelővé, jövedelmezővé, egészségessé lehet formálni.)

A terület legmeghatározóbb eleme a Duna. Minden évben Budapesten a Római Partot érinti a legrosszabbul az árvíz. Ez többek között annak is köszönhető, hogy az óbudai részek Budapest legmélyebben fekvő területei – erről a terület elnevezései is árulkodnak: Békásmegyer, Mocsáros dűlő. Ahelyett, hogy egyre magasabb és drágább gátakat építenénk, szeretnénk ezt a különleges természeti helyzetet a terület hasznára fordítani. Ennek érdekében szezonális terveket alakítottunk ki a területre, melyeknek szerves része az árvíz, a hideg téli napok vagy éppen a Duna alacsony vízállása: vagyis egy, a különböző évszakhoz és időjárási körülményekhez igazodó partszakaszt álmodtunk meg. A Duna áll a középpontban, a folyóvíz legkülönfélébb hasznosítása tervünk legmeghatározóbb része, így a Római Part a főváros legszínesebb partszakasza lesz. A víz hasznosítása ellenére a part mentén egységes védelmi vonal lesz, melynek nem az áradás megakadályozása, hanem annak irányítása lesz a szerepe.

A Római Part több szakaszból fog állni, melyek különböző fejlesztési irányokat hivatottak kijelölni. Ezek követésével véleményünk szerint a leghatékonyabb és legharmonikusabb működés idézhető elő a Római Parton és a környező területeken. Az egyes szakaszok más-más hangulattal fognak rendelkezni: az északi rész főleg a sport és a rendezvények szerelmeseinek fog élménnyel szolgálni, a középső szakaszokon a kulturális lehetőségek, szállások és zöld környezet fogja várni az arra sétálókat, míg a déli szakasz főként szórakozási, fürdési lehetőségeitől lesz különleges. A Római Part nagyon változatos lesz, ezáltal fővárosi, sőt országos jelentőségű térséggé fog átalakulni. A Római Part csak a mögötte működő kiszolgáló zónával együtt képes létezni. Ennek a zónának most is és 100 év múlva is az lesz a feladata, hogy az adott kor igényeit vegye figyelembe és elégítse ki. Az általunk felvázolt vízió lényege nem az egyes objektumokban, ötletekben rejlik, hanem a teljes Római Partra megfogalmazott stratégiai iránymutatásban.

A Római Part állami tulajdon, ezért azt szeretnénk tervünkkel elérni, hogy minél több ember számára elérhető, használható, élvezhető területté váljon. A Rómain a párok, a családok, a bulizó fiatalok, a sportolni, pihenni vágyók, a közelben lakók és a külföldi turisták is mind megtalálják majd a helyüket. A kulturális lehetőségek, a széleskörű szolgáltatások és a látvány vonzani fogja az embereket. Annak érdekében, hogy sokan élvezhessék a partot stratégiai fontosságú egy színvonalas, modern infrastruktúra kialakítása. A megfelelő, könnyű megközelíthetőség lesz a kulcsa a térség fejlődésének és sikerességének. A Római Part rengeteg ember befogadására lesz képes: lesz új gyalogos és kerékpáros híd Újpest felé, gyorsforgalmi kerékpárút, sűrűbb buszjáratok és megállóhelyek, területhez csatlakozó új parkolók, új hajóállomások és új, alternatív vízi járművek.

Óbuda északi korzója – így fogják hívni ezt a területet a következő évszázad küszöbén.

ZÓNÁK BEMUTATÁSA

1. zóna

A Budapest északi határán elhelyezkedő zónát továbbra is elsősorban rekreációs, sportolási céllal lehet felkeresni. A gát tetején széles, kivilágított sétány vezet be a Megyeri-hídtól egészen a Római Part északi fogadóteréhez. A gát belső oldalán a gyermekek számára kialakított csúszdapályák (télen szánkódomb), a külső oldalon pedig elkülönített futópálya található. A zóna teljes, egy kilométeres hosszán evezőpályák vannak kialakítva. A terület árvíz idején is kiválóan használható. Egyaránt dominál rajta az épített és a természeti jelleg. Egész évbeli jó hasznosítása miatt főváros szerte közkedvelt hely.

2. zóna

Az északi fogadótérnek számító 2. számú zóna a Pünkösdfürdői utca torkolatában kialakult nagy gyepes területet jelenti. A gátak által közrefogott rendezvénytér nagyobb kulturális és szórakoztató programok lebonyolítására egyaránt alkalmas. Árvíz idején is tökéletesen használható, sőt ilyenkor a víz közelsége csak emeli a hely értékét. Szabadtéri pozíciója miatt télen csak egyszerűbb, az 1. zónához hasonló használat lehetséges. A közlekedési kapcsolatok nagyon kedvezőek: könnyen elérhető a terület busszal, kerékpárral vagy gépkocsival is a területhez csatlakozó parkolóknak köszönhetően. A nagy befogadóképesség megköveteli, hogy a zónában megfelelő színvonalú és létszámú vendéglátó egység legyen. Térségi jelen-tőségét az Újpesttel összekötő gyalogos és kerékpáros híd adja. A híd a Szentendrei-sziget déli csücske fölött halad el. Natura2000-es szigorúan védett területként fontos, hogy ne bolygassuk az itt élő gazdag növény- és állatvilágot, ezért kerülni kell az infrastruktúra-elemek létesítését a szigeten, illetve a szigethez kapcsolódóan. Azt viszont nagyon szeretnénk, ha az emberek megismerhetnék ennek a területnek a páratlan madárvilágát, ezért egy lomséta-útvonalat terveztünk, mely a hídról nyílik le és tesz sétát a lombkoronaszinten, azután pedig ismét visszacsatlakozik a hídhoz. Az lombkorona-ösvény csak gyalogosan közelíthető meg, megkülönböztetett útvonal.

3. zóna

Az északi fogadótér alatt elhelyezkedő zóna már sokkal kisebb forgalmat bonyolít le, a fenti rendezvénytérhez kapcsolódóan itt jelennek meg a kisebb szálláslehetőségek. Ez a terület kifejezetten helyi jelentőségű, természeti környezetével lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra illetve a Duna közvetlen megközelítésére. A par-ti föveny sok különleges növény- és állatfajnak szolgál élőhelyül. Ez a terület még kisebb árvíz idején is látogatható a fák között elhelyezett stég révén.

4.zóna

A zónahatáron egy átmeneti terület fekszik, amely biztosítja a 3. zóna nyugalmát, és teret ad a 4. zóna térségi jelentőségű intézményeinek. Az egykori szálloda, a Sajtház különböző művészeti vásároknak, kiállításoknak, rendezvényeknek, kulturális programoknak ad helyet. Az év bizonyos időszakaiban, a Duna vízállásától függően, különleges programokkal is megörvendezteti látogatóit: vízi színházi előadásokat és filmvetítéseket tartanak. A Sajtházhoz közvetlenül kapcsolódnak vendéglátóegységek és szálláshelyet biztosító épületek. Ennek megközelítése a kiszélesített fásított sétányok segítségével a Nánási út felől egyszerűen és közvetlenül megoldható, így a szomszédos természeti területek forgalma sem növekszik túlzottan.

5. zóna

A 3. zónához hasonlóan ez is egy jellegzetesen természeti terület. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi lakósok számára is maradjanak csendesebb, a zöldterületi igényeket kielégítő partszakaszok. A terület rendezettségét szolgálják az elválasztott gyalogos és kerékpárutak illetve a kihelyezett padok.

6. zóna

A 6.-os zóna területén található a Római Part déli fogadótere, mely a mostani állami területek közparkká alakításával jöhetett létre. A part területén a Duna vízállásától függően változó tórendszert álmodtunk meg. Bizonyos része a tavaknak egész évben víz alatt van, ezeket télen korcsolyapályaként lehet használni. Magas vízállás, illetve árvíz idején a további parki területek eláraszthatóak - csökkentve ezzel az árvíz nyomását, de nem gátolva a parkhasználatot. Fogadótérként alkalmas kisebb rendezvények, vásárok lebonyolítására. A terület Duna-parti részén vendéglátó-ipari egységek sorakoznak, széles sétány halad a parton, és bizonyos helyeken konzolos tartóval nyúlik a folyó fölé. Mivel az elmúlt években nagymértékben javult a Duna vízének tisztasága, ezért javasoljuk újra a dunai fürdőzés lehetőségének biztosítását. Tekintettel a helyszínen található termálvízforrásra, ennek kiaknázását kiemelten fontosnak tartjuk. Koncepciónk szerint a forráshoz kapcsolódóan termálvizes belső-, és Dunába nyúló külső strandot is kialakítottunk. A fürdő szerkezetét úgy terveztük meg, hogy azt könnyedén el lehessen távolítani - ekkor csak a teraszos stég marad a parton. A zóna télen és nyáron is zavartalanul használható, nagy forgalmú, vegyes karakterű terület.

Itt kell megemlítenünk a csónakházakra tett javaslatunkat. Mivel műemléki védettség alatt állnak, ezért megtartásukat javasoljuk - véleményünk szerint az evezés szorosan hozzátartozik a Római Part történetéhez, arculatához, ezt tiszteletben kell tartani. Emellett sokszínű rendeltetés kialakítását javasoljuk: a csónakbérlésen túl különféle funkciókat szolgálhatnak ki, mint pl.: vendéglátás, elszállásolás, szórakoztatás. Az itt zajló potenciális tevékenységek tehát főként szolgáltatói (tercier) szektor körébe sorolhatóak. Az épületek multifunkcionális mivolta biztosítja azok teljes évben való kihasználtságát, használhatóságát.

7.zóna

A 7. vagyis legdélebben fekvő zóna területébe bevontuk a már nem Római Parti területként számon tartott Gázgyárat is. Véleményünk szerint fontos ennek a ma kiaknázatlan területnek a hasznosítása. Tervünkben sport- és szórakoztató központként várja a nagycsaládokat, fiatalokat vagy akár idősebbeket. Mivel itt fedett épületekben és szabadtéren egyaránt zajlanak az események, ezért használata időjárástól, évszaktól teljesen függetleníthető. Míg nappal inkább a sportolási tevékenységek, addig este a szórakoztatás kapja a fő szerepet. A terület nyáron könnyedén bekapcsolható a Sziget fesztivál programsorozatába is. A zóna Gázgyáron kívüli területein is végigvonul az imént bemutatott hangulat. A vasúti híd alatt található az inkább a fiatalok számára kialakított „bandázós sarok”. A patak, illetve a Duna partja erősen épített (bár gyepesített), teraszolt jellegű. A patak fölött kifeszített háló és egyéb játékos átkelőhelyek izgalmas, fiatalos stílusúvá teszik ezt a zónát.

VÍZKEZELÉSI JAVASLATOK

Amint azt már stratégiai célként megfogalmaztuk, kiemelten kívánunk foglalkozni a víz különféle hasznosításaival, kezelésével. Az árvízvédelmet a különböző technikák kombinációja adja. A Nánási - Királyok útja tengelyében lévő fővédvonal mellett a kerítés és emelt szintű bicikliút vonalában húzódó mobilgát, a Gázgyári víztározók használata és a potenciálisan elárasztható területek együttes alkalmazása teszi lehetővé a biztonságos védelmet. Ennek egyik, már bemutatott eleme a 6. zónában kialakított park elárasztható területe. Fontosnak tartjuk a szemléletet, mely Nyugat-Európában már bevett és bevált. Eszerint nem a folyómeder még szűkebb térbe való beszorítása a védelem jó megoldása, hanem olyan puffer-területek kijelölése, amelyek megengedik, hogy a folyó kilépjen a medréből és rövid időre elárasztott területként működ-jenek. Az alábbi ábrasor bemutatja az általunk tervezett dunai vízállást követő tórendszer működését. A másik fontos vízkezelési eszköz a területen a Gázgyár tornyainak tározóként való használata. Nem a víz minél gyorsabb elvezetése, hanem annak helyben tartása és hasznosítása a cél. A kihasználatlan tornyok szinte ajánlják magukat a célra, mivel jelenleg is összeköttetésben állnak a Dunával. Az tározott víz helyben felhasználható a terület fenntartására szürkevízként. Céljaink között szerepelt a Római Part árvíz idején való hasznosítása, bejárhatósága. Ennek érdekében olyan mobilgátat javaslunk, mely részben a kerítésvonalban húzódik, részben pedig az emelt szintű bicikliút nyomvonalán halad. A kerítések és az emelt sétány tartószerkezete az árvízvédelmi táblák fogadására alkalmas.

BEFEJEZÉS

Reményeink szerint bemutatott stratégiánk hozzá tudja segíteni a Római Partot ahhoz, hogy elnyerje adottságaihoz mérten megérdemelt jogos pozícióját a fővárosban és az egész térségben. Kívánjuk, hogy 100 év múlva a Római Part egy olyan hely legyen, amit sokan ismernek és szeretnek országszerte, vagy akár határainkon túlról is, hiszen a fejlesztéseket követően itt mindenki megtalálja a magának megfelelő programot a kikapcsolódásra. A Római Part újabb fénykorának éppen itt az ideje, reméljük koncepciónk értékes iránymutatásként tud szolgálni ehhez.

Pályázatot készítették:

1.  Baji Hajnalka – Tájépítész és kertművész MA, BCE

2.  Búzás Anna – Filmtudomány MA, ELTE

3.  Jani Anna – Építészmérnök (BME, 2012)

4.  Katona Tünde – Építészmérnök (YBL, 2012)

5.  Keresztes István – Fotográfus (Szinapszis Szakképző Iskola, 2013)

6.  Kétszeri Ádám– Tájépítész és kertművész MA, BCE

7.  Reith Anita – Kert- és szabadtértervezés szakirány, Tájépítészmérnök MSc, BCE

8.  Reith Péter – Közgazdász BSc, BME

9.  Sipos Andrea – Kert- és szabadtértervezés szakirány, Tájépítészmérnök MSc, BCE